Koreai irodalom

Ebben a szócikkben a koreai nyelvű szavak átdolgozott latin betűs és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.

Csikcsi (Jikji), a legrégebbi ismert mozgatható fém-nyomóelemekkel nyomtatott könyv 1377-ből.^[1]

A maszkos táncokat is az irodalom tárgykörébe tartozónak tekintik

A koreai irodalom a koreai nyelven vagy koreai személyek által írt irodalmi művek összességét jelenti. A művek kezdetben klasszikus kínai nyelven, majd koreai nyelven, de kínai írással, később pedig hangul írással születtek.^[2] A koreai irodalom tárgykörébe tartozónak tekintik az úgynevezett „szóbeli irodalomba” tartozó, szájról-szájra terjedő legendákat, énekeket, phanszori (pansori)-műveket, a népi drámák körébe tartozó koreai bábjátékot vagy a maszkos táncokat is.^[3]

A három királyság korának irodalmában a meghatározó műfaj a hjangga (hyangga) volt. A Korjo (Goryeo)-korban keletkeztek olyan történelemkönyvek, mint a Szamguk szagi (Samguk sagi) és a Szamguk jusza (Samguk yusa). Számos buddhista dokumentum maradt fenn ebből a korból, például a Csikcsi (Jikji). A 13. század végén megjelent a rövid sidzso (sijo) és a hosszabb kasza (gasa) versforma. A Csoszon (Joseon)-korban virágzott az irodalmi élet, népszerűek voltak a meséket, mondákat megörökítő elbeszélések, az állatmesék, a történelmi regények. Az első modern regényt I Gvangszu (Yi Gwang-su) írta 1917-ben. A japán megszállás alatt a modernizmus és a realizmus volt a meghatározó irányzat.

A koreai háborút követő időszak dél-koreai irodalmát a háború és következményei határozták meg. A korszak legfontosabb írói közé tartozik Cshö Inhun (Cshoi In-hun), Pak Kjongni (Park Gyeong-ni), valamint Cso Szehi (Jo Se-hui). Az 1990-es évek új irodalmi trendeket teremtettek, előtérbe került az individualizmus. Sin Gjongszuk (Shin Gyeong-suk) az évtized egyik legsikeresebb írónője.

Észak-Koreában a kettéválást követően az irodalom elsődleges szerepe a kommunizmus eszméjének terjesztése volt, jellemző volt a szocialista realizmus és a forradalmi romantika. Az 1960 utáni irodalom központi témája a dzsucse volt. Az 1990-es évek előtti időszakra jellemző a „szocialista éden”-megközelítés, ez a 2000-es években némiképp megváltozott.

A koreai irodalom a koreai hullámnak köszönhetően külföldön is egyre népszerűbb, 2011-ig több mint 1500 művet fordítottak le 34 nyelvre. Több regény, verseskötet és népmese megjelent magyarul is.

2018 és 2022 között 1,85 millió példányban keltek el koreai művek világszerte.^[4]

1. ↑ Baegun hwasang chorok buljo jikji simche yojeol (vol.II), the second volume of "Anthology of Great Buddhist Priests' Zen Teachings". UNESCO Memory of the World. (Hozzáférés: 2013. november 14.)
2. ↑ Britannica
3. ↑ Kim 16–17. o.
4. ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) koreanet nevű lábjegyzeteknek